Zenélés és család – „Mindenünk megvan, de a zene hiányzik”

Zenélés és család viszonylatában, ha azokra az ismerőseinkre gondolunk, akik valaha bandában játszottak, akkor két tábort látunk, amelyek markánsan különböznek egymástól. Vannak, akik a zenei karriert teszik első helyre, és vannak, akik a családi élet függvényében jóval később „porolják le” hangszereiket. Zenekarunk két alapítótagja szempontjából; – mire elég húsz év, ha szereted a családod, ugyanakkor szeretsz gitárokat pengetni?

Amikor elhangzanak bizonyos zenészek, zenekarok, színészek, vagy élsportolók nevei, evidens, hogy a többség nem azoknak a családtagjaira asszociál. Olyan iparágakról beszélünk, ahol, ha valaki sikeres, az a nagyérdemű előtt való megjelenéssel jár együtt. Ezt a rajongók, vagy drukkolók keresik, és elvárják, de csak kevesen foglalkoznak a ténnyel, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint bárki más. Bizony nekik is fel kell állítaniuk a fontossági sorrendet, ami később az anyagi és családi életüket is meghatározza.
Mi azok vagyunk, akik első helyre tették a családot, ezért nem is akarunk többet okoskodni a „sztárok” dilemmáiról, arra ott a bulvár. Azt tudjuk elmondani, milyen férjnek és apának lenni. Hogy milyen érzés, amikor elválik a világ által legyártott karrierkép és az ember számára kezdetektől fogva természetes értékek.

Első a család… de ezt a gitárt még azért vegyük meg…

Fiatalon magunk is könnyen dobálóztunk szavakkal, meg hogy mit hogy kellene csinálni. Máshonnan jövünk, de a csapat több tagjának is volt keresztény közösségben szerzett tapasztalata zenészként is, nem csupán hit dolgában. A keresztény értékrend több alkalommal kötött már össze bennünket, főleg azért, mert nagyon eltérő személyiségek vagyunk. Ez közös pont. A fontossági sorrendet zenélés és család szempontjából nálunk szintén a keresztény alap határozza meg. Ebből adódik, hogy nem tettük első helyre azt, amiről a hozzánk közelállók úgy tartották, nem lenne jó egy karrierista apuka, vagy egy eltévedt hobbizenész férj. És milyen jól tettük! Néha tudakozódtunk egymás felől és teltek az évek. Bizony a család nem követel kevesebbet, mint hogy készen legyél arra, ha úgy adódik, bármit feladj, ami egyedülállóként fontos volt.
De nem adódott úgy. Csak átrendeződött hosszú időre pár dolog. Egészséges mindenki, megerősödtünk, férfiakká váltunk és még mozgásterünk is adódott mostanra. Abban az időben, amikor még nem gondoltunk zenekaralapításra, csak „bevásároltunk” ki-ki a maga zenei beállítottságának megfelelően, mindenféle eszközöket. Véletlenül tudtuk meg egymásról, hogy bár műfaj szempontjából kicsit eltérünk, mégis ugyanaz hiányzik nekünk. A közös zenélés, a játék és az, hogy bár képzett zenészek nem vagyunk, mégis jók vagyunk valamiben, amit ha lehet, folytatnánk valahogyan.

A kezdeti időszakban, miután összeültünk és körbelőttük mit nem szeretnénk, elkezdtünk tagokat vadászni és próbákat tartani a nappaliban. Ez főleg a családtagok szemszögéből nevezhető nehéz kezdetnek, de pár hónap alatt sikerült orvosolni. Eleinte próbáltunk együtt játszani másoktól vett dalokat és – négy koncertet követően – egy évvel később eldöntöttük, saját dalokat szeretnénk előadni. Onnantól azon dolgoztunk, hogy megtaláljuk a saját stílusunkat. Ezen a ponton – és azóta is többször átélünk előnyöket, ami az élethelyzetünkből származik: nekünk – akárhogy alakul -, ráadás a muzsikálás lehetősége.
Egy vidéki rock banda helyzete a merítés miatt igen csak bonyolult, ha egy tag kilép. Ez velünk is megtörtént, mi azért lassan, komótosan írtuk a dalainkat. Ebben az időszakban született a Kemikália, a Digitál limitál, és a Felhőknél című dalunk, munka és család mellett. De nem múlt rajta semmi, ezért nem eresztettük el a dolgokat. Rögös úton jutottunk el oda, hogy színpadon játszhassuk a saját dalainkat, 2020-tól kezdve – nem kell részleteznünk miért.

Meglehet, könnyebb lett volna felépíteni mindezt két évtizeddel korábban. De megleptek zenész ismerősök, amikor arról kezdtek beszélni, hogy irigykedve nézik milyen lehetőségeink vannak, hogy nem vagyunk egyedül, hogy egyben vannak a családjaink. És valóban. Tényleg hajlamosak vagyunk rá, hogy a felszínt lássuk. A teljes képet nézve levonhatjuk a következtetést: nagyon is jól állunk.
Ahogy e cikkből is kiderül, nem feltétlenül fogadjuk el a tempót, amit a világ diktál velünk szemben. Aki figyel, annak nem titok: a zenekar még keresi a helyét, de egyre jobban körvonalazódik, miről szól a saját zenénk.
A társadalomkritikus rock zene legyen egy következő cikk témája…

Írta: FNM